2015. július 25., szombat

Ha Noé ma építené bárkáját...

Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön. 


Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol.
- De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva.
- Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma:
  1.  A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez.
  2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben.
  3.  Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el.
  4.  Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület.
  5.  A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről.
  6.  Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát.
  7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez.

Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.
- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva.
- Nincs rá szükség. - mondta az Úr - Megoldjátok magatok.

2015. július 3., péntek

Fontos felhívás, terjesszétek!

Az Úr, útja során, sorban kiszólította a tizenkettőt. Nagy próbatétele volt ez az apostoloknak. Követni valakit akit addig nem ismertek, odahagyni mindenüket (családot, foglalkozást, megszokott életmódot stb) egy ismeretlen egyetlen szaváért. Egyetlen szóért, amiben viszont valós Erő rezgett! Menni vagy maradni? Dönteniük azonnal kellett! Az Úr kétszer senkit nem szólítottt! S Ők követték Őt mindannyian……
 
Ők igent mondtak. Mit teszünk mi? Követjük, vagy megtagadjuk a hívást?.......
Egyik kiszólítás:
 
„Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” 60„Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat – mondta neki –, te meg menj, és hirdesd az Isten országát!” (részlet Lukács evangéliumából)
 
Az Úr végtelen Kegyelme akarata, rendelése szerint 2015. július 17-én két országos jelentőségű esemény kerül megrendezésre. Az egyik Petőfi Sándor újratemetése Budapesten, a másik a Baraka együttes búcsúkoncertje a Kaposvár melletti Bárdudvarnok, Olajhegy MAG-tanyán.
Részletek:
Válasszatok!!!! Az ÉLŐKET, vagy a HOLTAKAT követitek!
A Halálba vezető Út széles, az Életbe vezető Út keskeny! Nagy próbatétele ez a MAG-oknak!

(Cseh Turul András)


Utóirat: Teljes szívemből magyar vagyok akkor is, ha nem veszek részt Petőfi újratemetésén. Petőfi neve minden igaz magyar  ember számára egyet jelent a hazaszeretettel, a szabadságharccal. Szelleme örökké él a magyarságban, akármi is történt vagy történhetett mulandó földi maradványaival. (Kalemandra)

2015. július 1., szerda

Az emberi tudományokról


Részlet "Az utolsó óra munkásaihoz" című kötetből

Elmúlik minden, ami emberi kéz csinálmánya. A szellemi, a lelki alkotások éppen így múlnak el. Így múlnak el a tudomány vívmányai, amelyekre annyira büszke az ember. A tudomány, amióta a föld áll, folyton-folyvást erőlködött, és igyekezett behatolni a titkok mélyébe, de mivel rossz helyen kezdte kutatását, sohasem jutott messzebbre az első betű felismerésénél.
Mi is a tudomány? Az a törekvés és módszer, amely az Istennek az anyagba írott törvényrendszerét akarja kibetűzni. Isten törvénye, Isten igazsága benne van az anyagi világban mindenütt; Isten örök igazsága, Isten akarata benne él az élő szervezetben, Isten törvényei, a természettörvények minden atomban feltalálhatók.
Amikor az ember, a tudomány szolgája vasszorgalommal, éjt nappallá téve búvárkodik, ezeknek az írott törvényeknek, jó, ha egyetlenegy betűjét meg tudja találni; sokszor nem is egy betűt, hanem egy betűnek csak egy kis részletét találja meg, és máris fennen hirdeti a saját nagyságát. Hírlapok hangoztatják, hogy az ember milyen hatalmas, immár közel áll ahhoz, hogy az élet titkát megfejtse, sőt közel áll ahhoz, hogy életet teremtsen. Nyilvánvaló hát, hogy azok a törvények s azok az igazságok, amelyek az Isten végtelen világát fenntartják, de még csak azok is, amelyek az anyagba vannak beírva, soha örökké ember számára meg nem ismerhetők.
Az ember azonban annyira hiú és gyenge, hogy mihelyt ebből a végtelenségből a kezdőbetűt megtalálta, máris önérzetesen veri a mellét, és máris megkívánja az ünnepeltetést, a magasztaltatást, máris önmagát állítja mindenek fölé. Isten tehát kénytelen azt, amire az ember rájött, a felfedezővel együtt egy lehelettel elseperni, mert ha az ember értelmileg még tovább haladna, az önmaga szédületes túlértékelése folytán annak arányában homályosodnék el az érzelmi világa, már pedig csak az érzelmi világon keresztül finomodhat, fejlődhet és lehet boldoggá az ember. Istennek pedig ez a célja az emberrel. Ezért az ember alkotása az örökkévalóság erőihez mérten csak annyi, mint a tengerparton játszadozó gyermekek fövényből épített várai. Jön egy hullámverés, és elseper mindent. A gyermek továbbmegy máshová játszani, és hamar elfelejti, hogy ő ott valaha valamit alkotott.
És egykor elmúlik az egész föld is, mert miután az anyag maga sem más, mint egekbe törő, lázadó szellemek gondolatainak és érzéseinek produktuma, amikor ezek az érzések, ezek a gondolatok kivonatnak az anyagból — mert megtisztulnak és magasabb világba, az örökkévalóság világába szárnyalnak fel (szellemesednek)— akkor megszűnik ez az egész anyagi világ is. S ahogyan megszűnik a föld, úgy szűnnek meg az ég többi csillagai, a bukott szellemek többi iskolái.  „Ég és föld elmúlnak" — mert ezek ideig valók — „de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak”, mert „az én beszédem lélek és élet."
Még egyszer visszatérek a tudományra. Az embernek az a titáni erőlködése, amellyel mindent meg akar tanulni, tökéletesen értéktelen és meddő erőfeszítés. Mert minden tudomány és minden bölcsesség benne van a szellemben magában, s az embernek nincs más tennivalója, mint lehordani arról az eltemetett szellemről, az isteni szikráról azt a törmeléket, amelyeket világomlások halmoztak rá, letakarítani azt az iszapot, amelyet bűnök sorozata rakott rá, lefeszíteni azt a páncélt, amelyet az ellenszegülés szilárdított meg körülötte. Mert ha ez az isteni szikra egyszer felszabadult, ez magában tartalmaz minden tudományt, minden bölcsességet, minden igazságot.
Nem is lehet ez másként, mert hiszen ez a szikra Istenből való, Isten pedig forrása minden bölcsességnek, minden igazságnak, minden világosságnak és hatalomnak. Egy Istennek élő emberszellem mondta egyszer, hogy a „tiszta szív keresztüllát mennyen és poklon”. Ugyanazt jelenti ez, mint amit az imént mondtam. Ha a szív tiszta, ha arról mindaz le van takarítva, amit a bukás ráhalmozott, akkor az a tiszta szív, anélkül, hogy tanult volna, tud.

Krisztus Urunk, e világ Világossága mindent tudott, minden tudományban tökéletes volt anélkül, hogy tanulta volna.