2016. szeptember 29., csütörtök

Szent Mihály-napi számadás


Szent-Mihály napján Áldott Isten Anyánk is számadást, elszámolást, összegzést, egyféle zárást tart. Az elmúlt időszakban nagy megmérettetésen estünk át. Boldogasszony Anyánk megnézte, mi látszódik a tőle kapott Jelből, a Boldogasszonyi Pecsétből. Jelét MAG-unkban hordozzuk, mely születésünk után auránkban egy lágy lenyomatként jelenik meg. Akkor ebből még semmi sem látszik, mivel elfedődik az Életút során megtisztításra váró negatív energiáktól, bár jelenléte azért érezhető. A Jelet hordozó MAG-magyar ember a lélek embere. Ha közös jellemzőt keresnék közöttünk, akkor egyet biztosan tudnék. A Boldogasszony Anyánk iránt érzett szeretetet. A fedőréteg vagyis a negatív energia pozitívvá való változatása belülről kifelé, lentről felfelé történik. Helye a szív. Formája az áldozatos Szolgálat. Eszköze a szívből kiáramló Bölcs Szeretet tartalmazó gondolat, érzés, ima, fohász, és azok jegyében esett cselekedetek. A negatív réteget csak ezek tisztítják, semmi más!  A kiáramoltatott szeretet többnyire nem öncélú, hanem akár egyért vagy sokért végzett Szolgálattal kapcsolatos. Minél erősebb a belső Fény, a Jel annál erősebben látható.
A mostani megmérettetés főként a kapcsolódásról szólt. Mennyire működik a tenmagunkkal való belső kapcsolatunk? Képesek vagyunk- e társainkkal is kapcsolódni? Mennyire hallod a belső hangod? Mennyire hallgatsz rá?  Ha Hívás van, „éles harci helyzet”, akkor teszed-e azt, amit tenned kell, amit szíved diktál? Elmész-e oda ahová menned kell? Felismered-e azt, akivel közös dolgotok van? Felismeritek-e a feladatotokat? Megteszitek-e azt, és ha igen hogyan? Képesek vagytok-e akár ismeretlenül is vagy távoli ismeretség után rövid időn belül nagy bizalmat, megnyílást feltételező közös munkálkodásra? Mekkora bennetek a szeretet iránti szeretetetek, vagyis az engedelmességetek? 

Áldott Anyánk kiárasztott Fényéből mindenki annyira vont magához, annyit érzékelt, amilyen mértékben megtisztította a magával hozott negativitást. Aki nagyobb résszel végzett, abban nagyobb szeretet tűz ég. Nagyobb tűz, nagyobb fény, így annak pecsétje jobban ragyogott. A lemaradók, a restek pecsétje haloványan, vagy egyáltalán nem világított. Tükörbe nézvén mindenki láthatta a saját „ítéletét”, mert Áldott Anyánk ugyan senki felett nem ítélkezik. Sokan ajánlották fel néki szolgálatukat. Megnézte, az ajánlkozók közül ki az, aki csak beszéd szintjén, s ki az, aki egész lényében valósítja azt. Pecsétjének Fénye minden szónál ékesebben beszél. Mindenki kapott tőle valamit. A lemaradók biztatást, többleterőt, a haladottabbak a vele való kapcsolat megerősítését, s néhánytól akár a vele való Szövetségkötést is elfogadta. Kinek-kinek a maga mértéke szerint. 

A Szövetség a legnagyobb Szolgálatkészséget feltételezi, így az a legnehezebb. Csak attól fogadja el, aki arra méltóvá válik. Akiben látja a megfelelő elszántságot, elkötelezettséget, erőt. A felajánlás után erről maga hoz döntést, akkor, amikor azt jónak látja. A felajánlást tevő erről belső érzésben kap visszajelzést, amit – a fontosságára való tekintettel - legalább egy (sokszor több) egyéb külső körülmény által is visszajelez felé, nehogy valaki a saját téveszméjének, egójának essen áldozatul, abba élve magát, ami nem valós. A feladat, a Szolgálat ezzel nem ért véget. Sőt! Igazán csak ezután kezdődik. Egyéni szinten mindenkinek van még bőven mit átalakítania, mindemellett egyre inkább nagyobb hangsúlyt kap a közös teremtés is. Áldás…..

(Cseh András)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése