Szent-Mihály napján Áldott Isten
Anyánk is számadást, elszámolást, összegzést, egyféle zárást tart. Az elmúlt
időszakban nagy megmérettetésen estünk át. Boldogasszony Anyánk megnézte, mi
látszódik a tőle kapott Jelből, a Boldogasszonyi Pecsétből. Jelét MAG-unkban
hordozzuk, mely születésünk után auránkban egy lágy lenyomatként jelenik meg.
Akkor ebből még semmi sem látszik, mivel elfedődik az Életút során
megtisztításra váró negatív energiáktól, bár jelenléte azért érezhető. A Jelet
hordozó MAG-magyar ember a lélek embere. Ha közös jellemzőt keresnék közöttünk,
akkor egyet biztosan tudnék. A Boldogasszony Anyánk iránt érzett szeretetet. A
fedőréteg vagyis a negatív energia pozitívvá való változatása belülről kifelé,
lentről felfelé történik. Helye a szív. Formája az áldozatos Szolgálat. Eszköze
a szívből kiáramló Bölcs Szeretet tartalmazó gondolat, érzés, ima, fohász, és
azok jegyében esett cselekedetek. A negatív réteget csak ezek tisztítják, semmi
más! A kiáramoltatott szeretet többnyire
nem öncélú, hanem akár egyért vagy sokért végzett Szolgálattal kapcsolatos.
Minél erősebb a belső Fény, a Jel annál erősebben látható.
A mostani megmérettetés főként a
kapcsolódásról szólt. Mennyire működik a tenmagunkkal való belső kapcsolatunk?
Képesek vagyunk- e társainkkal is kapcsolódni? Mennyire hallod a belső hangod?
Mennyire hallgatsz rá? Ha Hívás van,
„éles harci helyzet”, akkor teszed-e azt, amit tenned kell, amit szíved diktál?
Elmész-e oda ahová menned kell? Felismered-e azt, akivel közös dolgotok van?
Felismeritek-e a feladatotokat? Megteszitek-e azt, és ha igen hogyan? Képesek
vagytok-e akár ismeretlenül is vagy távoli ismeretség után rövid időn belül
nagy bizalmat, megnyílást feltételező közös munkálkodásra? Mekkora bennetek a
szeretet iránti szeretetetek, vagyis az engedelmességetek?
Áldott Anyánk kiárasztott
Fényéből mindenki annyira vont magához, annyit érzékelt, amilyen mértékben
megtisztította a magával hozott negativitást. Aki nagyobb résszel végzett,
abban nagyobb szeretet tűz ég. Nagyobb tűz, nagyobb fény, így annak pecsétje
jobban ragyogott. A lemaradók, a restek pecsétje haloványan, vagy egyáltalán
nem világított. Tükörbe nézvén mindenki láthatta a saját „ítéletét”, mert
Áldott Anyánk ugyan senki felett nem ítélkezik. Sokan ajánlották fel néki szolgálatukat.
Megnézte, az ajánlkozók közül ki az, aki csak beszéd szintjén, s ki az, aki
egész lényében valósítja azt. Pecsétjének Fénye minden szónál ékesebben beszél.
Mindenki kapott tőle valamit. A lemaradók biztatást, többleterőt, a
haladottabbak a vele való kapcsolat megerősítését, s néhánytól akár a vele való
Szövetségkötést is elfogadta. Kinek-kinek a maga mértéke szerint.
A Szövetség a
legnagyobb Szolgálatkészséget feltételezi, így az a legnehezebb. Csak attól
fogadja el, aki arra méltóvá válik. Akiben látja a megfelelő elszántságot,
elkötelezettséget, erőt. A felajánlás után erről maga hoz döntést, akkor,
amikor azt jónak látja. A felajánlást tevő erről belső érzésben kap
visszajelzést, amit – a fontosságára való tekintettel - legalább egy (sokszor több)
egyéb külső körülmény által is visszajelez felé, nehogy valaki a saját
téveszméjének, egójának essen áldozatul, abba élve magát, ami nem valós. A
feladat, a Szolgálat ezzel nem ért véget. Sőt! Igazán csak ezután kezdődik.
Egyéni szinten mindenkinek van még bőven mit átalakítania, mindemellett egyre
inkább nagyobb hangsúlyt kap a közös teremtés is. Áldás…..
(Cseh András)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése