Népszavazás után elárasztotta a facebookot (és így ezzel sajnos az országot) az egymásra való köpködés, sárdobálás. Vannak azonban józanul gondolkodó emberek, akik felül tudnak emelkedni ezen. Dibáczi Enikő gondolatai megszívlelendőek!
Íme:
"Először és utoljára a népszavazásról és következményeiről
Elöljáróban elmondanám, hogy VAN határozott véleményem a betelepítési kvótáról, és ezt (némileg nehezített körülmények között is) legjobb szándékom és lelkiismeretem szerint, felelősségem tudatában, ki is fejeztem. És ugyanezt feltételezem mindenkiről, bárhogyan döntött. Igen, azokról is, akik másképpen szavaztak mint én, és azokról is, akik távol maradtak. Bizonyára megvolt erre az okuk, ugyanúgy mint nekem az én döntésemre.
Most mindenhonnan (még ahogy mondani szokták) a csapból is a népszavazás folyt mint téma (néhány üdítő színfoltot jelentő kivétellel) – és még nincsen vége.
Nincsen vége, és ezt tartom az egyik legnagyobb és legkárosabb következménynek. Mert a szavazásnak ugyan vége – de mit látok most? Egyik oldalon csúfos kárörvendés, másik oldalon dühös számonkérés. Mindkettő káros. Egyesek odáig mennek, hogy elátkozzák a „másik oldalon állókat” vagy otthon maradtakat: „ha baj lesz, ő és családja legyen áldozat”. Mintha ugyan válogatnának majd ha (ne adja Ég) tényleg bekövetkezne a legrosszabb, és mielőtt rátörnének gondosan megkérdeznének mindenkit, hogy szavazott… ugye, hogy nem. A következmények mindenkit érintenek, tekintet nélkül a hovatartozásra. És ezeknek a következményeknek egy részét mi magunk okozzuk. Például ilyen súlyos, de elkerülhető folyománya a népszavazásnak, hogy emberek sértik vérig egymást ennek okán. Barátságok, igazán értékes kapcsolatok, családi kötelékek mennek tönkre, a súlyosan sértő szavak nyomán. Nehezen gyógyuló lelki sebeket okozhatnak egymáshoz közel állók, - de ez nem szükségszerű. Például családomban is különbözőek voltak a vélemények, csakhogy a józan megfontolás, az egymás iránti szeretet és együvé tartozás tudata felülírta ezt.
A népszavazás eredménye adott. A külső tényezők is adottak. Az azonban, ahogy egymáshoz fordulunk, rajtunk múlik. Ez nem „szeressük egymást gyerekek”-féle maszlag. A Nyirkai jóslat szerint is egyik legnagyobb veszély, az esetleges külső ellenségnél is nagyobb veszély: a polgárháborús hangulat, amikor egy nemzethez tartozó emberek feszülnek egymásnak és válnak esküdt ellenségekké (akár meggondolatlan szavak, átkok, gúnyos kárörvendés miatt): „magyar magyart gyilkol”… Ne tegyük ezt! Ez igazán csakis rajtunk múlik.
Alap az önmérséklet a vélemény nyilvánításban, hogy ne mi magunk mélyítsük meggondolatlan szavakkal, aztán tettekkel azt a szakadékot magunk között, amivel egyúttal saját sírunkat áshatjuk meg.
Sok múlik rajtunk, egyenként mindenkin, a belátáson, önmérsékleten egymás felé. Az igazi összefogás titka ennek belátása, a sorsközösség meglátása, az igazi egymás felé fordulás, nem pedig a saját vélemény másokra kényszerítésének szándéka."
Dibáczi Enikő írása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése